10 éves koromban kezdtem el kosárlabdázni, azóta űzöm ezt a sportágat több, kevesebb sikerrel! A Landorhegyi úti Ált. Isk-ban (akkor még Hamburger Jenő Ált. Isk.) kezdtem el kosarazni, Kovács Lacinál. Sportos családból származom, ezért nem is volt kérdés, hogy én is sportoló leszek! Édesapám kézilabdázott, édesanyám kosarazott, az iskolában „csak” foci és kosár volt, így nem volt kérdés, hogy a kosárlabdát választom! Már az elején látszódott, hogy ügyes vagyok a sporthoz, bár akkor még a csapattársaimhoz képest pici és tömzsi voltam, csak később nőttem meg! Szerencsére már korán sikereket értem el országos szinten is, így megmaradt az érdeklődésem a sport iránt, és nem mellékesen a városban (Zalaegerszegen) is népszerű volt a kosár, ezért is tartottam ki mellette! Később is jöttek a sikerek, így nem volt kérdés, hogy végigjárva az utánpótlás ranglétrákat, 17 évesen a nagycsapatban kössek ki!

Akkor döbbentem rá, hogy milyen jó is egy közösséghez tartozni, milyen jó, amikor a csapattársak önzetlenül segítenek egymáson, legyen szó a sporton belüli problémákról, akár magánéletbeli problémákról! Megtanultam milyen csapatban dolgozni, fegyelmet, kitartást, tiszteletet tanultam!

Rengeteg helyre eljutottam a sport révén, voltam Európa számos országában, Észak Amerikában, és még Új-Zélandra is sikerült eljutnom! Nagyon sok embert sikerült megismernem, és jó pár barátot szereztem a sportnak köszönhetően!

Sorozatban a 15. győzelem után